Crusader Notes - Prologue

A történet az 1930as évekbeli Angliában kezdődik, ezen időszaknak is a második felében. Egy fiatal, francia, egyetemista fiú, angol származású nevelőapjával, továbbtanulási célokból egy békés kisvárosba költözik pár évre. Eleinte zárkózottan viselkedik. Nem merészkedik közel senkihez.
Ideje legnagyobb részét a városszéli parkban tölti, egy magas, zöldellő szomorúfűz vaskos tövében, a zöldövezet közepén fekvő tótól pár lépésre, és egy keménykötésű könyvet olvas. Vékony szemüveget visel, zsebéből kilóg fehér textilzsebkendője vége. Fejébe vasutas sapkát húz. Időnként unottan felpillant a fa vastag és hosszúkás leveleire. Előtte pár lépésre egy kőhíd terül el a tavacska felett. A korlátján madarak bólogatnak egymásra és elcsigázottan felcsipegetik az elszórt uzsonnamaradékot, morzsákat, a megmaradt elemózsiát. Itt sétálva látta meg őt először.
Fehér ruhát hordott, kezében kosár, hosszú, barna haja kontyban fel volt tűzve, feje tetején oldalra engedett fehér kalap, elejéről fehér háló lógott le egészen az arcáig. Vonzotta a tekintetet. Csenevész, vékony alakja egy törékeny porcelánbaba hatását keltette. Látszatra elég lett volna egy aprócska szél ahhoz, hogy elrepíts a kék ég és a bohókásan szálldosó bárányfelhők közé, mikor aztán válatlanul felbotlott egy, a hídból kiálló kavicsdarabban. Felhasította kezén a bőre felső rétegét, a vágás után egy fehér csíkot hagyva. Élénk, piros vére egy cseppben buggyant ki, majd végig szaladt a haloványszínű karján. Ekkor az addig békésen olvasgató fiú előkapott egy zsebkendőt. A lány mellé sietett és egy szó szólása nélkül letörölte a kacsóján végighúzódó piros csíkot.
Thomas Maxime Tessier. Így hívták a fiatal férfit. Apja és anyja középosztálybeli, francia származású, szerető házaspár voltak, akik az első világháború végén életüket vesztették egy taposóakna-mezőn. Ezek után Maxime édesapja legjobb barátjához került. A férfi nevelte fel őt, majd amikor Maxim elég idős lett, közösen elhatározták, hogy az egyre erősödő politikai nyomás hatására, hogy ketten Angliába költöznek. Oscar, a nevelőapa, a Maxime által választott egyetem docensi címét tölti be. A fiú most másodéves bölcsészkari hallgató. A jegyei nem kifejezetten jók, de nem is elborzasztóak. Erős közepes teljesítményt nyújt mióta csak odakerült.
Rose-Mary Kilovi. A fiatal, csenevész, hallgatag, de mindig derűs lány. Ifjú kora ellenére bölcsen és megfontoltan cselekszik, akármilyen kihívással szembesül. Ám amilyen erős lélekben, olyan törékeny a teste. Gyakran ágynak dől, és elragadja a láz. Ezért bőre egészségtelenül fakó, alkata filigrán, kecses. A családja befolyásos, nagy katonai múlttal rendelkeznek, egymástól csaknem teljesen elhidegültek. Bátyja és nővére férje a háborúban szolgálnak ugyanazon alakulatban. Édesapja a hadügyminisztériumban főtitkár. Egyetlen nővére, Matild, erős, határozott jellemmel megáldott határozott teremtés. Jelenleg is szíve alatt hordja első gyermekét. Bátyjuk, Jonathan, karizmatikus, a család becsületét mindenekelőtt a szeme előtt tartó, örök pesszimista alkat. Húgaira féltve vigyáz, mindig is jó báty érzetét keltette magatartásával az irányukba.
Rose-Mary Maximet Thomas néven ismerte meg a háború kezdete előtt bő másfél évvel. Ami azt illeti, a fiút valóban Thomasnak hívták apja után, de Oscar a fájó emlékek végett jobbnak vélte őt a második keresztnevén szólítani. Maxime vágyott arra, hogy mások az apja keresztnevén hívják őt. Mert ha valaki így tett, egy pillanatra közelebbinek érezte rég elhunyt szüleit és az emléküket.
Maxime beleszeretett a törékeny leányzóba. Rose-Mary viszonozta a fiatal férfi érzéseit. Egy szép, virágos tavaszi napon eljegyezték egymást. Habár Rose-Mary apja, Henry, nem szimpatizált a nincstelen franciával, idővel meglágyult szíve a szerelmesek irányába. Miután kitört a háború az örömapa, lánya kérésére, bevetette kapcsolatait, hogy Maxime a rideg és kegyetlen front helyett egy kellemesen fűtött irodában egy asztal mellett ülve figyelje a csapatok mozgásait, az üzemanyagraktárokat, vagyis mindazokat, amik mindössze apró kis gombok voltak a térképen. Mindennap szürkén és unalmasan telt számukra. Idegeskedtek az egyre sanyarúbbá forduló harci helyzeten, az áthelyezésre váró századok, az egyre fogyó üzemanyag tartalékok végett és így tovább.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a minisztérium és a Maxime számára levél érkezik. A francia honvédség számít a fiatal férfi segítségére a csaták folyamán és nem engednek abból, hogy a fiú a saját országától távol, Angliában szolgáljon. Henry minden igyekezete ellenére nem tehet semmit a fiúért. Maxime egy levélben tudatja jegyesével a híreket. Rose-Mary úgy érzi, összeomlik a teher alatt, miután elolvassa a táviratot. Magára zárja ajtaját és töprengni kezd. „Most hogyan tovább…?"